A szlovák nyelv a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelve. A szlovák nyelvet Szlovákia 4,5 millió lakója vallja anyanyelvének, továbbá több mint egy millió kivándorolt szlovák él az USA-ban, valamint kb. 300 ezer Csehországban. Mindemellett kisebb szlovák közösségek találhatóak Magyarországon Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Bulgáriában, Lengyelországban, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Ausztriában, Norvégiában, Dániában, Finnországban, Svédországban, Olaszországban, Svájcban, Hollandiában, Cipruson, Oroszországban, Ukrajnában, Kirgizisztánban, Izraelben, Kanadában, Argentínában, Brazíliában, Uruguayban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Nagy-Britanniában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és más országokban. A szlovák nyelvet sokan a szláv nyelvek „eszperantójának“ tartják, ugyanis más szláv nyelvek beszélői számára a szlovák a legkönnyebben megérthető.
Habár a szlovák nyelv történelmileg más körülmények között fejlődött, mint a cseh nyelv (a mai Szlovákia egész területe a 11. századtól a magyar állam része volt), mégis a cseh nyelvet tekinthetjük a szlovák nyelv legközelebbi rokonának. A szlovák nyelv bizonyos sajátosságai (-m végződés egyes szám 1. személynél, Česi [csehek] kifejezés stb.) viszont inkább a délszláv nyelvekkel mutatnak hasonlóságot. A hagyományos szlavisztika ezért, kissé pontatlanul, délszlavizmusoknak nevezte el ezeket a (közép)szlovák nyelvben megtalálható jelenségeket. Néhány kevésbé jellegzetes vonása alapján megállapítható, hogy a szlovák nyelv a lengyel nyelvhez is nagyon hasonlít (pre- előképző a csehben használatos pro- helyett, a dz mássalhangzó megléte, valamint jópár átvett szó: teraz [most], pivnica [pince] stb.). Egyéb jellegzetességei alapján, a szlovák nyelv a keletiszláv nyelvekhez is közel áll. Mindezek miatt is biztosan ki lehet jelenteni, hogy a szlovák nyelv „középen“ helyezkedik el a szláv nyelvek palettáján.
Anton Bernolák (1762-1813)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Anton_Bernol%C3%A1k
A szlovák nyelv - az indoeurópai nyelvcsaládon belül - a lengyellel, a csehvel és az alsó- és felsőszorb nyelvvel együtt a szláv nyelvek, nyugati ágához tartozik. A nyelvi, történelmi, valamint régészeti adatok is arról tanúskodnak, hogy a szlovák nyelv közvetlenül az ószláv nyelvből fejlődött ki (és nem az ócsehszlovákból, ahogy azt korábban feltételezték). A szlovák nyelv alapjául szolgáló ószláv nyelv a Kárpát-medencében, a Duna mentén, illetve Dél-Morvaországban fejlődött ki, természetesen a tőle nyugatra fekvő nyugatiszláv, valamint az északra és északkeletre fekvő keletiszláv nyelvekkel szoros kölcsönhatásban. A különböző szláv törzsek - a mai szlovákok ősei - a 6. századbam érkeztek a Kárpát-medence területére, délkeleti irányból. A szlovák nyelv közvetlen ősének a Nagymorva birodalom rekonstruált nyelvét lehet tekinteni, mely szintén sok nyelvjárásra tagolódik, de mindegyik nyelvjárást szoros kulturális kötelék kapcsol össze. A szlovák nyelv a legviharosabb fejlődésen a 10.-12. századig terjedő időszakban ment keresztül, a 13.-15. századig terjedő időszakban pedig stabilizálódott ez a fejlődés. A 16. századtól a 18. század végéig a mai Szlovákia területén az ún. bibliai cseh nyelv volt a művelt szláv rétegek nyelve, de a különböző, jól megkülönböztethető, szlovák nyelvjárások (keleti, közép, nyugati) is már kialakultak eddigre és kisebb mértékben ugyan, de ezeket is már használták ekkor. A 18. század végén próbálkoznak meg először egy egységes, irodalmi szlovák nyelv létrehozásával - a század legvégén Anton Bernolák, a nyugatszlovák nyelvjárásra alapozva, létrehozza az ún. bernoláki szlovák nyelvet, ám a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok miatt, ez a nyelvváltozat nem terjed el széles körben. A 19. században már nagyobb sikerrel jár Ľudovít Štúr, aki a középszlovák nyelvjárásból kiindulva hozza létre az irodalmi szlovák nyelvet, amely kisebb változtatásokkal (Martin Hattala, Michal Miloslav Hodža), mind a mai napig használatban van. Ha az irodalmi szlovák nyelv fejlődését korszakokra akarjuk bontani, akkor először a bernoláki időszakról (1787-1845) majd a štúri időszakról (1846-1852) később pedig a túrócszentmártoni és maticás időszakról (1863-1918), valamint két háború közötti (1918-1940) illetve a mai időszakról (a II. vh. óta) beszélhetünk.
Ľudovít Štúr (1815-1856)
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C4%BDudov%C3%ADt_%C5%A0t%C3%BAr
Forrás: https://slovake.eu/hu/intro/language/general
A következő link megnyitásával további információt lehet kapni a szlovák nyelvről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szlov%C3%A1k_nyelv
A két nyelvalkotót több hivatalos csehszlovák illetve szlovák papírpénzen és fénpénzen is megörökítették.
1.2.1 Anton Bernolák papírpénzen
Az egykori 200 szlovák koronás előoldalán Anton Bernolák portréja, hátoldalán Trnava (Nagyszobat ) látható.
https://sk.wikipedia.org/wiki/200_slovensk%C3%BDch_kor%C3%BAn
1.2.2 Anton Bernolák fémpénzen
Ezen az ezüst emlékpénzen szintén Anton Bernolák látható. Születésének évfordulójára adták ki 10 Eur névértékben 2012-ben. Előlapján Bernolák egyik művének "Etymologia vocum Slavicarum" címlaprészlete látható, hátlapján Bernolák portréja.
1.2.3 Ľudovít Štúr (1815-1856) papípénzeken
Az egykori 500 szlovák koronás előoldalán Ľudovít Štúr portréja, hátoldalán Bratislava (Pozsony)középkori térképe a Pozsonyi várral látható.
Ez a papírpénz még az egykori Csehszlovákiában volt hivatalos fizetőeszköz. Névértéke 50 csehszlovák korona, előoldalán Ľudovít Štúr portréja, hátoldalán Pozsony látképe látható.
Ez a II. világháborús papírpénz az önnállóvá vált Szlovákiában volt hivatalos fizetőeszköz. Névértéke 10 szlovák korona, előoldalán Ľudovít Štúr portréja, hátoldalán fából készült pohár látható.
1.2.4 Ľudovít Štúr (1815-1856) fémpénzeken
Ezen a forgalmi emlékpénzen Ľudovít Štúr látható. Születésének 200. évfordulójára adták ki 2 Euro névértékben 2015-ben. Előlapján a Štúr portréja, hátlapján értékjelzés "2 Euro" látható.
Ezen az ezüst emlékpénzen szintén Ľudovít Štúr látható. Születésének évfordulójára adták ki 10 Euro névértékben 2015-ben. Előlapján a Kriváň, hátlapján Štúr portréja látható.
Ezt az ezüst emlékpénzt halálának évfordulójára adták ki 500 csehszlovák korona névértékben 1981-ben. Előlapján Štúr portréja látható, hátlapján az egykori Csehszlovákia állami címere.
A szlovák nyelvjárások alatt azokat a köznyelveket értjük, melyeket Szlovákia egy adott területen élő, őshonos embercsoport használ a közvetlen környezetében, a mindennapi társas érintkezés során. A szlovák nyelvjárásokat mind a mai napig, szájról szájra adják tovább az idősebb generációk a fiatalabbaknak, bár a régi korokhoz képest ez a folyamat is kezd már lelassulni. A szlovák nyelvjárásokat alapvetően három alapvető csoportra osztjuk:
a) Nyugatszlovák nyelvjárás
A nyugatszlovák nyelvjárás a trencséni, nyitrai, nagyszombati, myjavai régiókban terjedt el.
b) Középszlovák nyelvjárás
A középszlovák nyelvjárás a liptói, árvai, túróci, barsi, honti, nógrádi és gömöri régiókban terjedt el.
c) Keletszlovák nyelvjárás
A keletszlovák nyelvjárást a szepesi, sárosi, zempléni és abaúji régiókban beszélik.
Ezeket a nyelvjárásokat még bőségesen lehetne további alcsoportokra bontani („Čo dedina, to reč iná“- „Ahány falu, annyi beszéd”), különösképp a hegyes tájakon nagyon erős a differenciálódás. A múltban éppen az ország hegyes terepe okozta azt, hogy gyakran egyazon megyében élő emberek is nagyon izoláltan éltek és ezáltal különböző nyelvet beszéltek. Mindezt csak tovább fokozta a lakosság migrációja, foglalkozás és társadalmi rang szerinti rétegződése más nyelvjárású illetve akár teljesen más nyelvű szláv vagy nemszláv népek betelepülése stb…